Most ott tartok, hogy el akarom felejteni őt. Hiszen mit érek el azzal, hogy sóvárgok utána? Nem a magány miatt érzem rosszul magam, hanem a hiánya miatt érzett fájdalom az oka. Nem az bánt, hogy senki sincs mellettem, hanem az, hogy Ő nincs.
Azt hiszem mindez azért van, mert nem tudtam normálisan lezárni magamban, mert nem adott esélyt rá.
Nem tudott a szemembe nézni és nyíltan vallani az érzéseiről, inkább megfutamodott és az internet adta lehetőség mögé bújva, személytelenül írta meg, hogy nem akar többé már semmit. Ez fáj a legjobban benne, hogy ennyire félt tőlem, hogy nem merte elmondani szemtől szembe.
Ezért eldöntöttem, ha már ő nem adott lehetőséget,arra,hogy közösen zárjuk le a kapcsolatunkat, akkor egyedül kell megtennem amit csak tudok.
Még mindig a falamon van a rajza, ami őt szimbolizál, így kicsit olyan, mintha egy része itt lenne. A mozijegyek, árcímkék, belépők, minden ami a régi emlékeket felidézi egy dobozban vannak összegyűjtve.
Holnap fogom mindet és elégetem. Nem kell, hogy minden nap ezeket lássam, már az emlékekre sincs szükségem. Még hosszú az életem, remélhetőleg lesz még sok-sok szép pillanat az életemben, ami tovább visz, nem csak a vele töltött időre kell támaszkodnom. Lesz még sok újdonság, amit a későbbiekben mankóként használhatok.
Emlékek nélkül elveszünk, de meg kell válogatni, hogy melyek azok az emlékek, amikkel együtt akarunk élni és mik azok, amiket érdemes inkább elégetni, egy dobozba rejteni mindet és az elmém olyan sötét zugába dugni, ahol nem járok túl sűrűn.
Remélem a tisztító tűz segíteni fog a felejtésben...és nem fogok nagy tüzet okozni :D
Úgy érzem ezek után nyitott leszek másra is, mivel szükségem van egy társra. Nem keresem görcsösen, de azért várom, hogy belépjen az életembe valaki, aki hoz egy kis boldogságot.
Nem akarom őt mással pótolni.Szerintem ez nem igaz, hogy senki se pótolhatatlan. Mindenki az.
Nem egy pótlékot szeretnék, aki segít a felejtésbe, hanem egy olyan embert, aki kitölti az űrt, aki miatt felragyog a nap, hónapok után újra telihold lesz az égen.
Nem akarom ugyan azokat az érzéseket mással megélni, ugyan olyan programokat csinálni, ugyan arról beszélgetni. Minden szerelem más, nem szerethetünk két embert ugyan azzal az érzéssel. Nem akarok jobb embert találni, se rosszabbat, hiszen ő jó volt, nagyon is jó.
Így tényleg nem csak egy pótlék lenne....
Ezért égjen a tűz, égjenek el a fájó emlékek!
Azt hiszem mindez azért van, mert nem tudtam normálisan lezárni magamban, mert nem adott esélyt rá.
Nem tudott a szemembe nézni és nyíltan vallani az érzéseiről, inkább megfutamodott és az internet adta lehetőség mögé bújva, személytelenül írta meg, hogy nem akar többé már semmit. Ez fáj a legjobban benne, hogy ennyire félt tőlem, hogy nem merte elmondani szemtől szembe.
Ezért eldöntöttem, ha már ő nem adott lehetőséget,arra,hogy közösen zárjuk le a kapcsolatunkat, akkor egyedül kell megtennem amit csak tudok.
Még mindig a falamon van a rajza, ami őt szimbolizál, így kicsit olyan, mintha egy része itt lenne. A mozijegyek, árcímkék, belépők, minden ami a régi emlékeket felidézi egy dobozban vannak összegyűjtve.
Holnap fogom mindet és elégetem. Nem kell, hogy minden nap ezeket lássam, már az emlékekre sincs szükségem. Még hosszú az életem, remélhetőleg lesz még sok-sok szép pillanat az életemben, ami tovább visz, nem csak a vele töltött időre kell támaszkodnom. Lesz még sok újdonság, amit a későbbiekben mankóként használhatok.
Emlékek nélkül elveszünk, de meg kell válogatni, hogy melyek azok az emlékek, amikkel együtt akarunk élni és mik azok, amiket érdemes inkább elégetni, egy dobozba rejteni mindet és az elmém olyan sötét zugába dugni, ahol nem járok túl sűrűn.
Remélem a tisztító tűz segíteni fog a felejtésben...és nem fogok nagy tüzet okozni :D
Úgy érzem ezek után nyitott leszek másra is, mivel szükségem van egy társra. Nem keresem görcsösen, de azért várom, hogy belépjen az életembe valaki, aki hoz egy kis boldogságot.
Nem akarom őt mással pótolni.Szerintem ez nem igaz, hogy senki se pótolhatatlan. Mindenki az.
Nem egy pótlékot szeretnék, aki segít a felejtésbe, hanem egy olyan embert, aki kitölti az űrt, aki miatt felragyog a nap, hónapok után újra telihold lesz az égen.
Nem akarom ugyan azokat az érzéseket mással megélni, ugyan olyan programokat csinálni, ugyan arról beszélgetni. Minden szerelem más, nem szerethetünk két embert ugyan azzal az érzéssel. Nem akarok jobb embert találni, se rosszabbat, hiszen ő jó volt, nagyon is jó.
Így tényleg nem csak egy pótlék lenne....
Ezért égjen a tűz, égjenek el a fájó emlékek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése