Fogalmam sincs, hogy mivel szokták a blogokat kezdeni. Gondolom illene bemutatkozni, írni magamról pár sort, de nem fogok :D

Lelki katyvaszomat akarom kiírni magamból, hogy ha újra elolvasom, akkor verhessem a fejemet a falba, hogy úúúúram atyám, hogy milyen gondolatok jártak a fejembe :DDDD

Kapcsolatfüggő vagyok. Ez tény. Nem is vitatom.
nincsenek nagy elvárásaim, de valahogy mégsem úgy sülnek el a dolgok ahogy én elképzeltem. (persze mutassatok egy embert, akinek mindig mindig összejön, nem hiszem, hogy könnyen találtok)
Sosem voltam karrierista, mindig is arra vágytam, hogy lesz egy kis férjecském, meg persze gyerekek és majd jajjj de jó lesz az életem. Ez az álom azóta sem változott, bár már kezdem belátni, hogy lehet jobb lett volna, ha pöttöm koromban valami kézzel foghatóbb célt tűzök ki magam elé, amit magamtól is megvalósíthatok.
Hiszen valljuk be, én akármennyire is kapálózhatok, ehhez nem csak egy ember kell,ehhez kell egy társ.
Társ? De miben is? Lelki társat kell keresnünk, vagy csak elég, ha találunk egy olyan embert, aki elvisel minket?
Lassan már annak is örülnék, ha ezt megtalálnám...
Lelki társ: vajon mindenkinek csak egy létezik, vagy akad több is?
Mert ha csak egyet osztottak ki nekem fent az égiek, akkor eléggé nagy bajban vagyok..pfff
Egyszer már rám talált a nagy Ő, de hát szépen el is húzott gyorsan.
Azóta nem tudom, hogy mit is akarok, vagy mondjuk úgy hogy kit!
Csapongok ide-oda, görcsösen keresem azt az embert aki pótolhatná azt a hatalmas űrt, amit Ő hagyott maga után.
Tudom, hogy ez nem helyes, értelmetlen, hiszen ez által nem nyerhetem el a vágyott boldogságomat.
De mint írtam, társfüggő vagyok...szükségem van arra, hogy mindig legyen mellettem valaki, akivel megoszthatom a gondolataimat, és ami a legfontosabb, hogy szerethessek valakit. Még azzal is kibékülök, ha nem viszonozzák ezt a szeretetet...

Ő sem szeretett sokáig. Nevezzük Magánynak, mivel ez a szó ami először eszembe jut róla.

Lehet, hogy jobb lett volna, ha nem szeret belém a későbbiekben se, mert akkor nem fájna ennyire.
De mégsem bánom, hogy megismertem Őt, mert miatta tartok ott ahol most, tőle lettem az aki vagyok.

Nagyon könnyen formálható vagyok, tudok alkalmazkodni ahhoz, akivel éppen vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy nincs saját egyéniségem, vagy véleményem.
Mégis, Magány volt az, aki előhozta belőlem a Nőt, aki mellett sokat fejlődtem, még ha azokat sértésekkel érte is el. Azt hiszem az volt a célja, hogy egy talpraesett nőt formáljon az éretlen kislányból, aki voltam.
Ez nem sikerült teljes egészen neki. Még mindig ugyan olyan gyermeki gondolkodásom van, mint előtte, ugyan olyan naivan szemlélem a világot. Amit megtanulhattam mellette, hogy az emberek mocskosak, sose bízz a másikba. Ezt kaptam útravalónak tőle! Én mégis sokszor próbálom ezt elfelejteni, mindenkiben bízok, addig amíg be nem bizonyítja az ellenkezőjét, hogy a világ nem romlott, csak a benne élő emberek.
Ennek ellenére én szeretem az embereket, nem tudok utálkozni, az nem az én műfajom :D
Imádok élni, még ha sokszor nehéz is, ha csalódnom kell az emberekben, akkor is!

""- Ha megismernéd az igazi énemet, nagyot csalódnál.
- Akkor okozz nekem csalódást, (...) másképp tényleg nem tudnék lemondani rólad."