Mindig nagy hatással van rám egy-egy anime, kivételesen most élő szereplős doramat néztem, de nem bántam meg :)
Tipikusan az a lány vagyok, aki elhasznál pár papízsepit egy szép film alatt, de ritka az ilyen, amikor ennyire mélyről fakad a sírás, mint ezt a sorozatot nézve.
Valószínűleg azért éreztem ennyire át, mert szeretném, hogy velem is ez megtörténjen, szeretném, hogy legyen valaki, aki ennyi mindent megtesz értem. Bár úgy gondolom ez minden nő vágya.
Kicsit hasonlónak látom a kapcsolatomat Magánnyal....Szeretnék én is a végzete lenni, hogy azt érezze, hogy senki mást nem tud szeretni csak engem. De nem lehetek ennyire önző!
El kell fogadnom, hogy nélkülem is teljes, boldog életet tud élni.
Mi is sok fájdalmat okoztunk egymásnak,mint a Hana Yoriban a szereplők, csak ezt ő nem tudta elfogadni.
Én vállalnám a szenvedést is, ha tudom, hogy ennek ellenére boldog lehetek.
Boldogság? Rég nem éreztem már igazán. Sokszor voltam az utóbbi időben jó kedvű, felhőtlen, vidám, de boldog? Nem, azt nem mondhatom el magamról.
Örülök , ha találkozok egy barátnőmmel, ha a sünim édes néz rám (aki remélhetőleg anyuka lesz, éppen dolgozik a témán;), ha egy Captain Morgen-es kalapba bulizhatok egy nagyon jó fej csajszival, akit még alig ismerek, mégis közel érzem magamhoz, ha olvasok egy jó könyvet, ha animét nézek (L), ha anyummal összebújva sorozatozunk esténként, amikor bátyámmal beszélgetek, ha zumbázni megyek, ha eszek egy csoki, ha sokáig alhatok, ha bulizok egy jót, ha megismerek új embereket és még hosszan-hosszan sorolhatnám.
De ez nem elég azt hiszem a boldogsághoz. Még csak meg se közelíti a teliholdat....de azért jól érzem magam :)
Na de elég volt az önsajnálatból mára :D
A kedvenc jelenetem <3
Tipikusan az a lány vagyok, aki elhasznál pár papízsepit egy szép film alatt, de ritka az ilyen, amikor ennyire mélyről fakad a sírás, mint ezt a sorozatot nézve.
Valószínűleg azért éreztem ennyire át, mert szeretném, hogy velem is ez megtörténjen, szeretném, hogy legyen valaki, aki ennyi mindent megtesz értem. Bár úgy gondolom ez minden nő vágya.
Kicsit hasonlónak látom a kapcsolatomat Magánnyal....Szeretnék én is a végzete lenni, hogy azt érezze, hogy senki mást nem tud szeretni csak engem. De nem lehetek ennyire önző!
El kell fogadnom, hogy nélkülem is teljes, boldog életet tud élni.
Mi is sok fájdalmat okoztunk egymásnak,mint a Hana Yoriban a szereplők, csak ezt ő nem tudta elfogadni.
Én vállalnám a szenvedést is, ha tudom, hogy ennek ellenére boldog lehetek.
Boldogság? Rég nem éreztem már igazán. Sokszor voltam az utóbbi időben jó kedvű, felhőtlen, vidám, de boldog? Nem, azt nem mondhatom el magamról.
Örülök , ha találkozok egy barátnőmmel, ha a sünim édes néz rám (aki remélhetőleg anyuka lesz, éppen dolgozik a témán;), ha egy Captain Morgen-es kalapba bulizhatok egy nagyon jó fej csajszival, akit még alig ismerek, mégis közel érzem magamhoz, ha olvasok egy jó könyvet, ha animét nézek (L), ha anyummal összebújva sorozatozunk esténként, amikor bátyámmal beszélgetek, ha zumbázni megyek, ha eszek egy csoki, ha sokáig alhatok, ha bulizok egy jót, ha megismerek új embereket és még hosszan-hosszan sorolhatnám.
De ez nem elég azt hiszem a boldogsághoz. Még csak meg se közelíti a teliholdat....de azért jól érzem magam :)
Na de elég volt az önsajnálatból mára :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése