Elegem van! Nem akarok több estét!!!!
Hiszen mindig ez van...Napközben jól érzem magam, sokat nevetek, kívülről teljesen kiegyensúlyozott lánynak tűnik. Életvidám vagyok, sokat hülyéskedek, de sajnos belülről emésztenek az érzések....
Olyan jó volt pedig a mai nap is...Manapság már az ilyen apró dolgoknak is úgy tudok örülni :)
Kiderült, hogy a német órán a társam nem is lány, hanem egy srác, aki még helyes is, ez már alapból dobott egyet a hangulatomon.
Ezután Szegedre mentünk kis családdal vásárolni, ha már ott voltam beugrottam egy anime találkozóra is (ami szörnyűűűűű volt). Ezután elmentem az újdonsült barátosnémhoz a munkahelyére.
Lehet, hogy nagyon kevés igazán jó dolog történik az életemben, ezért tud feldobni ennyire egy ilyen találkozó is. Végül is mindegy, a lényeg, hogy örülök annak, hogy belépett az életembe és sok vidám órát varázsol számomra. Köszönöm.
Mégis, hiába éreztem magam jól napközben, ha ilyenkor mindig hullámzom.
Amikor másokkal vagyok, másról beszélgetek, elterelődik a figyelmem, nem gondolkozok annyit.
Ilyenkor pedig nem tudok mit tenni, egyszerűen rám tör a magány. Nem akar elengedni, úgy érzem megfojt.
Küszködöm a könnyeimmel, pedig már többször megfogadtam magamnak, hogy nem fogok többé miatta sírni, hiszen nem is érdemli meg.
Felesleges ígéreteket tennem önmagamnak, ha úgysem fogadom meg. Próbálok az egész világnak hazudni, még magamnak is, de ilyenkor este már nincs erőm ehhez.
Igénylem a szeretet, a törődést. Azt szeretném, hogy valaki úgy érezze, hogy fontos vagyok neki. Szeretnék valakinek a mindene lenni. Olyan nagy kérés ez?
Úgy tűnik igen.
Próbálom terelni a gondolataimat, animéket, filmeket nézek, de hát mindenről csak Ő jut az eszembe, reménytelen eset vagyok.
Utálom az estéket...Most is csak nézegetem a gyűrűmet. Tényleg csak azért hordom újra,mert szép, mert én választottam? Hiszen tudom, attól hogy a kezemen hordom, amit igazán szimbolizál, az már rég megkopott, elenyészett.
Nem emlékszem, hogy mikor aludtam utoljára egy jót, pedig szeretek aludni...
De tudom hogy jobb lesz, csak pozitívan, pozitívan, pozitívan!!! :)
Ha nagyon hiszek benne, akkor megkaphatom, ugye? Én igazán hiszek benne :)
Lassan jön a jó idő, remélem elhozza a boldogságomat is :)
Hiszen mindig ez van...Napközben jól érzem magam, sokat nevetek, kívülről teljesen kiegyensúlyozott lánynak tűnik. Életvidám vagyok, sokat hülyéskedek, de sajnos belülről emésztenek az érzések....
Olyan jó volt pedig a mai nap is...Manapság már az ilyen apró dolgoknak is úgy tudok örülni :)
Kiderült, hogy a német órán a társam nem is lány, hanem egy srác, aki még helyes is, ez már alapból dobott egyet a hangulatomon.
Ezután Szegedre mentünk kis családdal vásárolni, ha már ott voltam beugrottam egy anime találkozóra is (ami szörnyűűűűű volt). Ezután elmentem az újdonsült barátosnémhoz a munkahelyére.
Lehet, hogy nagyon kevés igazán jó dolog történik az életemben, ezért tud feldobni ennyire egy ilyen találkozó is. Végül is mindegy, a lényeg, hogy örülök annak, hogy belépett az életembe és sok vidám órát varázsol számomra. Köszönöm.
Mégis, hiába éreztem magam jól napközben, ha ilyenkor mindig hullámzom.
Amikor másokkal vagyok, másról beszélgetek, elterelődik a figyelmem, nem gondolkozok annyit.
Ilyenkor pedig nem tudok mit tenni, egyszerűen rám tör a magány. Nem akar elengedni, úgy érzem megfojt.
Küszködöm a könnyeimmel, pedig már többször megfogadtam magamnak, hogy nem fogok többé miatta sírni, hiszen nem is érdemli meg.
Felesleges ígéreteket tennem önmagamnak, ha úgysem fogadom meg. Próbálok az egész világnak hazudni, még magamnak is, de ilyenkor este már nincs erőm ehhez.
Igénylem a szeretet, a törődést. Azt szeretném, hogy valaki úgy érezze, hogy fontos vagyok neki. Szeretnék valakinek a mindene lenni. Olyan nagy kérés ez?
Úgy tűnik igen.
Próbálom terelni a gondolataimat, animéket, filmeket nézek, de hát mindenről csak Ő jut az eszembe, reménytelen eset vagyok.
Utálom az estéket...Most is csak nézegetem a gyűrűmet. Tényleg csak azért hordom újra,mert szép, mert én választottam? Hiszen tudom, attól hogy a kezemen hordom, amit igazán szimbolizál, az már rég megkopott, elenyészett.
Nem emlékszem, hogy mikor aludtam utoljára egy jót, pedig szeretek aludni...
De tudom hogy jobb lesz, csak pozitívan, pozitívan, pozitívan!!! :)
Ha nagyon hiszek benne, akkor megkaphatom, ugye? Én igazán hiszek benne :)
Lassan jön a jó idő, remélem elhozza a boldogságomat is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése