Tetoválások

Két tetoválás büszke tulajdonosa vagyok :D
Sokan megvetik a tetoválásokat, negatív véleménnyel vannak róla, de én élek halok értük. Számomra ez egy önkifejezés. Sokan azt kérdezik, hogy nem fogom megbánni évekkel később? Nekem mindig az a válaszom, hogy NEM!
És, hogy ezt honnan tudom? Mert nem divatból tetováltatok, a testem díszítő képeknek jelentésük van, emlékeket hoznak elő, amiket nem fogok megbánni.

Az első tetoválásomat kicsit több, mint 1 évvel ezelőtt varrattam magamra.
íme ni:D

Cseresznyevirág. Szép. Nőies. 

Bár sok mindenki tetováltat cseresznyevirágot, én mégsem érzem magamon elcsépeltnek, sablonosnak.

Számomra ez a virág a változást jelképezi, hogy ne féljünk a változástól, mert az nem féltélen rosszat hoz. Minden újat kihívásnak tekintek. Ha el is tűnik valami megszokott jó dolog, amit már ismerek, attól se ijedjek meg, mert ha nem is akkor éppen, de mindenképpen fogok cserébe kapni valami újat, valami jót. Hmm végül is ez az egyenértékűség elve, kicsit alkimistásra sikeredett :D

Változás...Magány mellett sokat változtam, részben ezért is varrattam fel ezt akkor. 

Amikor megismertük egymást én egy nagy bakancsos, mindig feketében járó, utálom magam és az egész világos elvet követő kemény metál csajszi voltam. Nem is értem, hogy miért is estem szerelembe, egy akkor tőlem annyira távol álló világot képviselő srácba... Kondizott, rózsaszín pólóba járt, lenézte az embereket, kifinomult volt, komoly volt, néha úgy éreztem, hogy mérföldekkel felettem áll.

Én akkor egy szürke kisegér voltam, semmi ragyogás, megbújtam az emberek mögött és ott jól is éreztem magam, tökéletesen megfelelt az árnyék szerepe.

És akkor jött Ő. Felnyitotta a szememet arra, hogy mit lehet kihozni belőlem. sokat harcoltunk, én nem akartam, hogy rám erőltesse az akaratát, változni akartam, de nem úgy ahogy ő elképzelte.

végül nem is az lett amit pontosan ő akart, valószínűleg azért nincs már mellettem, mert nem voltam elég jó bábu ehhez. sosem voltam egy kirakatbaba, akit kénye kedve szerint alakítgathat, de mégis változtam a hatására. Ma már egy feltűnő egyéniség vagyok. Nem egy világ szépe, de mégsem a nagy átlag.

Na de a másik :)

Én és Sütike a sünim "anime hős"-ként :D

Szerettem volna egy sünis tetoválást régóta, mert van egy afrikai fehér hasú törpe sünim, de végül összehoztam a két álomtetoválásom, és ez lett belőle :)

Az anime...

Sokan gyerekesnek tartják azt, hogy "mesét" nézek, ami pedig nem az, mármint nem mese,de annyira nem is érdekel más véleménye :D

De miért is anime, és miért pont saját magamról?

Mily meglepő, ez is Magányhoz köthető...

Szakított velem még tavaly tavasszal (majd újra összejöttünk 4 hónapra, de ez egy másik történet.)

Tudni kell, hogy nekem ő jelentette a mindent, ő volt a világom, ami így belegondolva borzalmasan hangzik és gyerekesen,de na ez vagyok én.... Barátaim nem nagyon voltak abban az időben, mivel Ő mindenkitől eltiltott. Ha nem is szó szerint, de minden barátnőmet utálta, nem csináltam nélküle programokat, Magány pedig nem jött velem sehova, így maradtam én is vele egyedül otthon.

Így amikor ő kilépett az életemből nem nagyon voltak olyan személyek, akikhez fordulhattam volna, de hát nem is vártam el. Ezért, hogy "túléljem" a szakítást és a hiányát, az animék világába temetkeztem. 

Csak ez volt képes akkor kikapcsolni, naponta több részt megnéztem, hajnalba nyúló maratonokat folytattam (ami még most is tart). Kreáltam ezáltal egy világot magamnak, amibe elmenekülhettem a lelki fájdalmam elől, a valóságtól a képzeletembe. Sokat sírtam, sokat nevettem, éreztem ez által, kicsit elvonatkoztathattam a saját problémámtól.

Boldog vagyok, hogy megtaláltam az animéket, mert sokat segítettek, így sosem vagyok egyedül.

Na de akkor egy kis hangulathoz illő zenét iskszoros meghallgatás után is sírnom kell tőle, de akkor magáról az animéről már ne is beszéljünk :D Abba inkább nem folyok bele, azt hiszem megérdemel majd egy külön blogbejegyzést ;)

Nana <3 Maga a szám is sok könnyet csalt ki a szememből...