Mostanában elég sok embert ismertem meg, aminek örülök, mert szeretem az embereket.
Ettől függetlenül nem tudom, hogy kit is nevezhetek a barátomnak...
Természetesen megmaradtak a régi kapcsolatok, amik még általános iskolában köttettek. Ők azok az emberek, akik sok röhejes sztorit tudnak az ember lányáról előkotorni az emlékeik tárházából, de vajon őket barátoknak lehet-e tekinteni? Hiszen ha találkoztok, akkor biztosan örültök egymásnak, de a jelenben nincs részes szerepük, így nem lehet velük megbeszélni az aktuális dolgainkat.
Ugyan ide sorolhatóak a középiskolás társak is, bár ők kicsit előrébb vannak, még közelebb érezhetek őket, mert még frissek az emlékek. Bár ez így túl nagy általánosítás, hiszen közöttük is van marad olyan, akivel ha nem is napi szinten találkozok, de még mindig az életem részei, és szeretés van :DDDD
És jöjjenek a friss főiskolás ismerősök :) Már alapból sok közöst lehet találni bennünk, hiszen egy az érdeklődésünk, különben nem mentünk volna védőnőnek :D
Belelátunk egymás életébe, hiszen egymás nyakában lógunk minden egyes nap, de vajon, ha vége lesz az iskolának megmaradnak ezek a kapcsolatok is? Vagy ez mind csak érdekből van?
De hát éljünk a mába, felesleges is ezen rágódni, hiszen a barátok most itt vannak mellettem :)
És én nagyon Szeretem a barátaimat:))))
A barátok úgy fogadnak el ahogy vagyok, ha sírós hangulatomban vagyok, akkor nem hagynak szomorkodni, kirángatnak a gondolataimból. Ha éppen maru maru-t van kedvem táncolni egy bálon, akkor nem néznek rám furcsa szemmel, csak nevetnek rajtam, mert ismernek. Nem érzem azt mellettük, hogy meg kell játszanom magam, nem kell senkinek se megfelelnem, mert úgy szeretnek ahogy vagyok és megértenek engem.
Köszönöm, hogy a barátaim vagytok :)
Ettől függetlenül nem tudom, hogy kit is nevezhetek a barátomnak...
Természetesen megmaradtak a régi kapcsolatok, amik még általános iskolában köttettek. Ők azok az emberek, akik sok röhejes sztorit tudnak az ember lányáról előkotorni az emlékeik tárházából, de vajon őket barátoknak lehet-e tekinteni? Hiszen ha találkoztok, akkor biztosan örültök egymásnak, de a jelenben nincs részes szerepük, így nem lehet velük megbeszélni az aktuális dolgainkat.
Ugyan ide sorolhatóak a középiskolás társak is, bár ők kicsit előrébb vannak, még közelebb érezhetek őket, mert még frissek az emlékek. Bár ez így túl nagy általánosítás, hiszen közöttük is van marad olyan, akivel ha nem is napi szinten találkozok, de még mindig az életem részei, és szeretés van :DDDD
És jöjjenek a friss főiskolás ismerősök :) Már alapból sok közöst lehet találni bennünk, hiszen egy az érdeklődésünk, különben nem mentünk volna védőnőnek :D
Belelátunk egymás életébe, hiszen egymás nyakában lógunk minden egyes nap, de vajon, ha vége lesz az iskolának megmaradnak ezek a kapcsolatok is? Vagy ez mind csak érdekből van?
De hát éljünk a mába, felesleges is ezen rágódni, hiszen a barátok most itt vannak mellettem :)
És én nagyon Szeretem a barátaimat:))))
A barátok úgy fogadnak el ahogy vagyok, ha sírós hangulatomban vagyok, akkor nem hagynak szomorkodni, kirángatnak a gondolataimból. Ha éppen maru maru-t van kedvem táncolni egy bálon, akkor nem néznek rám furcsa szemmel, csak nevetnek rajtam, mert ismernek. Nem érzem azt mellettük, hogy meg kell játszanom magam, nem kell senkinek se megfelelnem, mert úgy szeretnek ahogy vagyok és megértenek engem.
Köszönöm, hogy a barátaim vagytok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése