Kulcsok

Hajnali egy van, megint nem tudok aludni. Most már nem azért, mert Rá gondolok, remélhetőleg annak az időszaknak már vége. Próbáltam kizárni a gondolataiból egy jó ideje, mostanra pedig már egészen jól belejöttem. Persze még mindig napjába többször előkúszik a neve a fejemben, feltörnek emlékek, színre kerülnek a régi dolgok, amiket régen el kellett volna felejteni. De már nem fáj úgy. Vannak még mindig fájdalmaim, mert nagyon mélyek a sebeim amiket okozott, nem olyan könnyű begyógyítani őket, mint ahogy én reméltem. De ezek a fájdalmak már nem csak hozzá köthetőek, hanem miatta félénkebb vagyok, gátlásosabb, érzékenyebb, mint előtte voltam. 
Rájöttem, hogy hiába vártam eddig a boldogságot, hogy majd jön valaki, aki bekopog szívem ajtaján, ahonnan édes hangon kiszólok, hogy "Nyitva van!", ha mégsem tud oda senki se belépni rajta kívül. A vámpír se tud bemenni az ajtón, ha nem hívják be, én pedig nem invitáltam senkit beljebb.
Mindig csak egy ajtó állt tárva nyitva, amin még csak egy ember nyert bebocsájtást, mások pedig miért is próbáltak volna azon az ajtón belépni, amikor nagy betűkkel éktelenkedett az ajtófélfán, hogy Vigyázz, foglalt!
Ezt az ajtót most ünnepéjesen becsuktam (látom magam előtt, ahogy repülnek felfele az öröm tűzijátékai), kettőre zártam kulccsal és szétzúztam azt. Az nem lett volna elég, ha lenyelem, eldobom, eldugom, mert képes lennék és később megtalálnám. Pedig már neki többet nem akarom ezt az ajtót kinyitni, végérvényesen bezárult. Hiszen minek is várnék egy olyan emberre, bármennyire is szerettem, aki többszörösen is kihajított, megtiport, letiltott, megalázott? Aki nyiltan megmondta, hogy ne keressem többet?!
Mostmár ha akarna se jöhetne be, akármennyire is veri az ajtót két kézzel.
A többi ajtót pedig kinyitottam, tárva nyitva várja a vendégeit. Igen több ajtót is nyitva találnak, mert nem akarok egy emberre várni, ha jön több, hát had jöjjön, nem akarom elkövetni azt a hibát, amit életem folyamán számtalanszor, hogy válogatás nélkül futottam egy után másokra nem is figyelve. Most adok esélyt több embernek is több ajtóval, hiszen ha csak egy ajtó lenne nyitva, akkor aki legutoljára jön, az megijed az ajtó előtt álló sortól és ijedtében inkább hazamegy, pedig lehet, hogy pont ő nyerne bebocsájtást, ha kivárná a sorát. Ezekhez az ajtókhoz nem gyártottam kulcsot, nem akarom bezárni. 
Ha valaki majd bejön azon a bizonyos ajtón és ott jól érzi magát, akkor majd fog egy kalapácsot, pár deszkát és szöget és majd elbarikádozza az ajtókat, hogy más már ne tudjon bejönni, én már nem akarom magam irányítani a ki-be járkálást.

Ma voltam edzeni, rögtön vettem is egy havi bérletet a konditerembe. Nagyon meg voltam elégedve magammal, viszonylag nagy súlyokkal dolgoztam magamhoz képpest. A terem összes fala tükörrel van végig rakva, amibe először nem nagyon mertem belenézni, csak lopva pillantottam bele, mert meg voltam győződve arról, hogy kövér vagyok, nem nyújtok túl jó látványt. Pár ilyen kósza pillantás után megragadt a szemem a saját tükörképemen. Hát ki ez a jó nő??? Kövér? Hát norális vagyok én? Nem vagyok egy deszka, formás vagyok, jó alakom van, sőt vékony is vagyok, ezt a meggyőződést csak ő ültette bele a fejembe, hogy csak a csontik a szép lányok. Ezek után kihúztam magam, csak úgy áradt belőlem, hogy jól érzem magam a bőrömben. Egy idő után nem bírtam magammal, muszáj volt kajánul vigyorognom azon, hogy a tükörből láttam, hogy mennyi férfi szem akad meg rajtam és nem csak úgy rám pillantottak, megragadt rajtam a tekintetük. Most büszke lehetne rám, hogy hány jó pasi nézte meg a formás hátsómat. 
Szeretem magam, ezek után merjenek engem nem szeretni :D