Próbálom behozni a lemaradásomat az életből. Most kell élnem, hiszen fiatal vagyok, nem?
Nem ülhetek mindig itthon animéket nézve. Na jó, éppen most néztem meg egy részt és ma nem is mentem sehova, tehát kicsit ellentétes amit írok és amit csinálok, de nem baj. :)
Vagyis mentem, tanítani.
Éppen az olyan komoly szavakat, mint a die Pizza és a die Terasse próbáltam drága kicsi tanítványom fejébe verni, amikor bejött egy viszonylag helyes srác. A kislány apjához jött, először arra gondoltam, hogy majd meg is kérdezem az anyukát, hogy ki ez a srác, aki legalább egy hajszállal felette van a nagy átlag (azaz a full nyomik) felett. Hiszen az elmúlt 7 hónapban, arra a megállapításra jutottam, h rosszul kategorizáltam ez idáig a pasikat. Voltak számomra a nyomik, az átlagosak és a jóképűek. Most már belátom, hogy a nyomikból már sokkal több van, mint az eddig átlagosnak hitt férfiakból. Konklúzió: a nyomik teszik ki a nagy átlagot.
Na de a lényeg. A srác az apához jött és horgászni mentek. Mivel tudom, hogy milyen sűrűn jár a férj pecázgatni, miközben a feleség otthon nevelgeti a gyerekeket, eljátszottam a gondolattal, hogy egy ilyen férfi mellett milyen jövő is várna rám. Láttam magam előtt a jó feleség képét, aki horgász sapkában viszi hőn szeretett urának az előre hűtött söröcskét és CSENDBEN szurkol neki órákon keresztül egy csónakban, hogy szép nagy halat fogjon, hogy legyen miből főzni vacsorát. Hirtelen meg is sajnáltam magamat, hogy milyen borzalmasan savanyú élet vár rám, ezért inkább nem kérdeztem semmit, jobban belemerültem a Pizza-kba és a Terasse-kba, mint aki észre se veszi, hogy a hajszállal az átlag felett járó srác engem néz az ajtóban.
Német óra után letekertem a Tiszára. Furcsa volt látni pár ismeretlen ismerős arcot ott, kicsit fel is idéztem a tavalyi nyarat. Ismeretlenek, hiszen nem ismerem őket úgy igazán, de ismerősek, hiszem tudom, hog ő az a srác, aki mindig úgy jött a kocsmába, hogy ki volt szívva a nyaka, ő pedig mindig sprite-al itta a vodkát.
Volt aki ugyan azzal a lánnyal andalgott, mint akivel tavaly nyáron is együtt volt, volt aki pedig teljesen új lány kezét szorongatta bőszen és ki tudja, hogy hanyadik kéz ismerkedik meg az ő nagy markával azóta.
El is gondolkoztam azon, hogy vajon az én kezemet is más fogja majd fogni, mással is szívesen fogok sétálni a tanösvényen? Talán már idén nyáron? Bár ezt a gondolatot el is hesegettem a fejemből, hiszen az elmúlt 7 hónap nem éppen ezt bizonyította.
Ezért úgy döntöttem, ha más nem a Renmobillal kézen fogva vágok át ma a tanösvényen, ő már úgy is jól ismeri velem az utat. Ebből sem lett semmi. Hiszen a Tisza már visszahúzódott a medrébe, a tanösvény ettől függetlenül nem járható még. Igaz az iszap pakolás jót tesz a bőrnek, a sár jótékony hatását ennek ellenére nem akartam kipróbálni így fényes nappal.
Azt hiszem lassan nem elég a Magánytól tanult elvet követnem, miszerint mindig úgy lépjek ki az ajtón, mint aki éppen randira megy, hiszen ki tudja kivel fogok szembe futni az utcán, hanem otthon a saját kis szobámban is nézzek ki úgy, mint egy hercegnő, nem megengedett az elnyúlt régi póló és a macinaci. Hiszen otthonodba is bármikor becsöngethet egy átlagon felüli pasi gyönyörű mosollyal. (egy fogsor az, ami igazán megfog).
Sünlátogatóba jött sünim "férje-ura" gazdaasszonya, aki nagy örömömre elhozta magával a bátyját. Nagy szerencsémre ma ugye már elmentem német órát tartani és a Tiszára is, így nem a 3 napos pizsimbe vártam őket. Viszonylag nem annyira rövid időt töltöttek a sünikkel. Nagyon tetszett nekik a pöttöm sünikéim, a srác még a kutyáimat is megsimogatta, akiktől általában félnek az emberek, akik először találkoznak velük.
Én is próbáltam a legédesebb kiskutya szemeimmel nézni rá, hogy " a gazdit is nyugodtan megsimogatod, nem harap ám", de furcsa módon nem vette a lapot, pedig mások azt mondták, hogy nagyon beszédes szemeim vannak. Azt hiszem ideje elküldeni minden egyes férfit egy tanfolyamra, ahol megtanulhatják a női nonverbális kommunikációt, hogy felismerjék az apró jeleket, amiket a nők küldenek nekik.
Nem ülhetek mindig itthon animéket nézve. Na jó, éppen most néztem meg egy részt és ma nem is mentem sehova, tehát kicsit ellentétes amit írok és amit csinálok, de nem baj. :)
Vagyis mentem, tanítani.
Éppen az olyan komoly szavakat, mint a die Pizza és a die Terasse próbáltam drága kicsi tanítványom fejébe verni, amikor bejött egy viszonylag helyes srác. A kislány apjához jött, először arra gondoltam, hogy majd meg is kérdezem az anyukát, hogy ki ez a srác, aki legalább egy hajszállal felette van a nagy átlag (azaz a full nyomik) felett. Hiszen az elmúlt 7 hónapban, arra a megállapításra jutottam, h rosszul kategorizáltam ez idáig a pasikat. Voltak számomra a nyomik, az átlagosak és a jóképűek. Most már belátom, hogy a nyomikból már sokkal több van, mint az eddig átlagosnak hitt férfiakból. Konklúzió: a nyomik teszik ki a nagy átlagot.
Na de a lényeg. A srác az apához jött és horgászni mentek. Mivel tudom, hogy milyen sűrűn jár a férj pecázgatni, miközben a feleség otthon nevelgeti a gyerekeket, eljátszottam a gondolattal, hogy egy ilyen férfi mellett milyen jövő is várna rám. Láttam magam előtt a jó feleség képét, aki horgász sapkában viszi hőn szeretett urának az előre hűtött söröcskét és CSENDBEN szurkol neki órákon keresztül egy csónakban, hogy szép nagy halat fogjon, hogy legyen miből főzni vacsorát. Hirtelen meg is sajnáltam magamat, hogy milyen borzalmasan savanyú élet vár rám, ezért inkább nem kérdeztem semmit, jobban belemerültem a Pizza-kba és a Terasse-kba, mint aki észre se veszi, hogy a hajszállal az átlag felett járó srác engem néz az ajtóban.
Német óra után letekertem a Tiszára. Furcsa volt látni pár ismeretlen ismerős arcot ott, kicsit fel is idéztem a tavalyi nyarat. Ismeretlenek, hiszen nem ismerem őket úgy igazán, de ismerősek, hiszem tudom, hog ő az a srác, aki mindig úgy jött a kocsmába, hogy ki volt szívva a nyaka, ő pedig mindig sprite-al itta a vodkát.
Volt aki ugyan azzal a lánnyal andalgott, mint akivel tavaly nyáron is együtt volt, volt aki pedig teljesen új lány kezét szorongatta bőszen és ki tudja, hogy hanyadik kéz ismerkedik meg az ő nagy markával azóta.
El is gondolkoztam azon, hogy vajon az én kezemet is más fogja majd fogni, mással is szívesen fogok sétálni a tanösvényen? Talán már idén nyáron? Bár ezt a gondolatot el is hesegettem a fejemből, hiszen az elmúlt 7 hónap nem éppen ezt bizonyította.
Ezért úgy döntöttem, ha más nem a Renmobillal kézen fogva vágok át ma a tanösvényen, ő már úgy is jól ismeri velem az utat. Ebből sem lett semmi. Hiszen a Tisza már visszahúzódott a medrébe, a tanösvény ettől függetlenül nem járható még. Igaz az iszap pakolás jót tesz a bőrnek, a sár jótékony hatását ennek ellenére nem akartam kipróbálni így fényes nappal.
Azt hiszem lassan nem elég a Magánytól tanult elvet követnem, miszerint mindig úgy lépjek ki az ajtón, mint aki éppen randira megy, hiszen ki tudja kivel fogok szembe futni az utcán, hanem otthon a saját kis szobámban is nézzek ki úgy, mint egy hercegnő, nem megengedett az elnyúlt régi póló és a macinaci. Hiszen otthonodba is bármikor becsöngethet egy átlagon felüli pasi gyönyörű mosollyal. (egy fogsor az, ami igazán megfog).
Sünlátogatóba jött sünim "férje-ura" gazdaasszonya, aki nagy örömömre elhozta magával a bátyját. Nagy szerencsémre ma ugye már elmentem német órát tartani és a Tiszára is, így nem a 3 napos pizsimbe vártam őket. Viszonylag nem annyira rövid időt töltöttek a sünikkel. Nagyon tetszett nekik a pöttöm sünikéim, a srác még a kutyáimat is megsimogatta, akiktől általában félnek az emberek, akik először találkoznak velük.
Én is próbáltam a legédesebb kiskutya szemeimmel nézni rá, hogy " a gazdit is nyugodtan megsimogatod, nem harap ám", de furcsa módon nem vette a lapot, pedig mások azt mondták, hogy nagyon beszédes szemeim vannak. Azt hiszem ideje elküldeni minden egyes férfit egy tanfolyamra, ahol megtanulhatják a női nonverbális kommunikációt, hogy felismerjék az apró jeleket, amiket a nők küldenek nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése