Ma bátyámmal és a barátnőjével mentem a Borfesztiválra. Bátyám egyik igazán helyes pasi munkatársának volt a születésnapja, és őt mentünk "ünnepelni". Konkrétan nem ismertem senkit, ezért elég kínosan is éreztem magam, hogy senkivel se tudok beszélgetni, csak bátyámmal és a barátnőjével, akikkel ugye otthon is tudok. Hiába éreztem késztetést, hogy rávessem magam a hatalmas boci szemű pasira, inkább rá se néztem, nem hogy beszélgessek vele. Hiszen mit is mondhattam volna neki? Szia, én vagyok a munkatársad húga, aki iszonyat magányos, és baromira szingli, hallottam te is az vagy, nem akarjuk együtt megtörni ezt? Vagy csak Radlert hozz a boltból? :D
Így inkább magamba fordulva bambultam a tömeget és szidtam magam, hogy miért nem inkább a barátnőmhöz mentem le a Záporba, hiszen őt már olyan régen láttam és úgy hiányzik.
De nem csak a boci szem, pasik szemével nézve is jó pasi volt a társaságban, aki a tetszetős kategóriába esett bele. Volt ott még egy helyes szemüveges srác is. Imádom a szemüvegeket *.* És a szemüveg mellé egy kacér fehéren csillogó fogsor is társult egy sportos testtel egybe kötve. Kell ennél több? Hát nekem nem, tessék már meg is találtam ez a srác személyében az álom pasit, akit elképzeltem magamnak külsőleg :D
Természetesen vele se beszéltem kb 2 szót se, mert nem volt valami jól megszervezve az egész találkozó, ment mindenki amerre csak látott, hogy egyáltalán találjunk egy közös asztalt, mindenki a bőség zavarában keresgélte a számára megfelelő bort, amit ugye nem csak 2 helyen lehetett vásárolni, persze mindenkinek másfajta kellett, így másfele ment. Én pedig csak kapkodtam a fejemet, hogy már megint eltűnt mindenki, akkor kövessük a "házigazdát", aki konkrétan nem csak velem nem beszélt, hanem szinte senkivel. Gondolom teljesen büszke volt magára, hogy most ő betöltötte a negyed évszázadot, és minden nőt megkaphatna ilyen komoly életkorral.
Ha már mindenki ivott, hát igyunk mi is. Bátyám vett egy üveg bort, amit hárman gyorsan el is fogyasztottunk.
Hirtelen az életunt fejemre széles mosoly ült ki, már nem voltam annyira nyuszi, úgy éreztem, hogy leküzdöm a gátlásaimat, és bárkivel tudok akár órákat csacsogni, akár C++ nyelven is, hogy az összes programozó megértse. Csak hát mi buszhoz vagyunk mindig kötve. Hiába éreztem magamban ezt a hatalmas vonzerőt, hogy én még ezeket a szívtiprókat is egy csettintésre megszerezhettem, mire elég bátorságot gyűjtöttem volna a bor segítségével, mennem kellett haza.
Megállapítottam, hogy az alkohol tényleg szépít, nem csak népi legendaként terjed az éterben. Bár én az embereket nem láttam szebbnek, mint előtte, de magamat annál inkább.
Az alkohol azt hiszem segít, hogy legyőzzem az egyedüli félelmemet. Mert én szinte nem félek semmitől. Nem félek a pókoktól, kígyóktól, sötéttől, kudarctól, fájdalomtól, magasságól (na jó a lépcsőktől igen), én LEGYŐZHETETLEN vagyok :) Az egyedüli, amitől félek az a férfiak. De ittam egy keveset, és minden meg van oldva, mitől is kell félnem, csak nem harapnak? ;)
Ettől függetlenül nem leszek egy alkoholista, majd csak megküzdök velük pia nélkül is, legalábbis egyel, legalábbis egyszer...biztosan :)
***Egy kis kiegészítés: végül reggel 5ig beszélgettem a neten a boci szem pasival, aki nagyon-nagyon jófej. Ma egész nap vártam, de nem írt rám....Ettől még bizakodó vagyok, de inkább nem élem bele magam semmibe.
Így inkább magamba fordulva bambultam a tömeget és szidtam magam, hogy miért nem inkább a barátnőmhöz mentem le a Záporba, hiszen őt már olyan régen láttam és úgy hiányzik.
De nem csak a boci szem, pasik szemével nézve is jó pasi volt a társaságban, aki a tetszetős kategóriába esett bele. Volt ott még egy helyes szemüveges srác is. Imádom a szemüvegeket *.* És a szemüveg mellé egy kacér fehéren csillogó fogsor is társult egy sportos testtel egybe kötve. Kell ennél több? Hát nekem nem, tessék már meg is találtam ez a srác személyében az álom pasit, akit elképzeltem magamnak külsőleg :D
Természetesen vele se beszéltem kb 2 szót se, mert nem volt valami jól megszervezve az egész találkozó, ment mindenki amerre csak látott, hogy egyáltalán találjunk egy közös asztalt, mindenki a bőség zavarában keresgélte a számára megfelelő bort, amit ugye nem csak 2 helyen lehetett vásárolni, persze mindenkinek másfajta kellett, így másfele ment. Én pedig csak kapkodtam a fejemet, hogy már megint eltűnt mindenki, akkor kövessük a "házigazdát", aki konkrétan nem csak velem nem beszélt, hanem szinte senkivel. Gondolom teljesen büszke volt magára, hogy most ő betöltötte a negyed évszázadot, és minden nőt megkaphatna ilyen komoly életkorral.
Ha már mindenki ivott, hát igyunk mi is. Bátyám vett egy üveg bort, amit hárman gyorsan el is fogyasztottunk.
Hirtelen az életunt fejemre széles mosoly ült ki, már nem voltam annyira nyuszi, úgy éreztem, hogy leküzdöm a gátlásaimat, és bárkivel tudok akár órákat csacsogni, akár C++ nyelven is, hogy az összes programozó megértse. Csak hát mi buszhoz vagyunk mindig kötve. Hiába éreztem magamban ezt a hatalmas vonzerőt, hogy én még ezeket a szívtiprókat is egy csettintésre megszerezhettem, mire elég bátorságot gyűjtöttem volna a bor segítségével, mennem kellett haza.
Megállapítottam, hogy az alkohol tényleg szépít, nem csak népi legendaként terjed az éterben. Bár én az embereket nem láttam szebbnek, mint előtte, de magamat annál inkább.
Az alkohol azt hiszem segít, hogy legyőzzem az egyedüli félelmemet. Mert én szinte nem félek semmitől. Nem félek a pókoktól, kígyóktól, sötéttől, kudarctól, fájdalomtól, magasságól (na jó a lépcsőktől igen), én LEGYŐZHETETLEN vagyok :) Az egyedüli, amitől félek az a férfiak. De ittam egy keveset, és minden meg van oldva, mitől is kell félnem, csak nem harapnak? ;)
Ettől függetlenül nem leszek egy alkoholista, majd csak megküzdök velük pia nélkül is, legalábbis egyel, legalábbis egyszer...biztosan :)
***Egy kis kiegészítés: végül reggel 5ig beszélgettem a neten a boci szem pasival, aki nagyon-nagyon jófej. Ma egész nap vártam, de nem írt rám....Ettől még bizakodó vagyok, de inkább nem élem bele magam semmibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése