Egy jake-coke a pulcsimra rendel!

Régen írtam már. Ha azt vesszük, akkor nem is volt mit, ha pedig azt, akkor lett volna bőven. Kedves Magány, megkértél rá, hogy éljem már a saját életem, hát most élek! 
Nem mondom, hogy minden percét élvezem, de megpróbálom kizárni magamból az érzéseimet,(ezért próbálok most már az iránta való érzéseimről többet nem is írni) így egész kellemes napokat tudok a hátam mögött.
A mai nap azt hiszem arra volt jó, hogy ha egyszer valaha, ha egyáltalán létezik olyan, szembe jön velem egy normális férfi, akkor azt megbecsüljem. Nem kell neki fél istennek lennie, még a negyeddel is megelégednék, csak legyen két keze, két lába, és egy kis agya is a helyén. Persze ezen kívül is van még pár kitételem, de már nem az elérhetetlen álmot hajkurászom, csak egy átlagos, kézzel foghatót.

Úgy tűnik a homlokomra van írva, hogy Tessék, tessék, nyugodtan zaklassatok elmeháborodottak, én vágyok egy dilis férfira, sőőőt egyenesen többre. Szép kis hobbi ám ez is. Van aki a kinder figurákat, van aki bélyeget, más szalvétát gyűjt, én úgy tűnik a fogyatékos pasikat.

Pedig  én ha a tükörbe nézek, nem látom a feliratot magamon, hogy szükségem van egy pótapára, bár gondolom ő nem is annak szánta magát, de simán örökbe is fogadhatott volna. De az is lehet, hogy elázott hajamból boci szemekkel pislogva, olyan fejet vágtam, amiből azt olvasta ki, hogy szeretem a pedofilokat. Na jó ne túlozzunk, az érett negyveneseket :D 
Sajnos már láttam az első mozdulatából, hogy ez a hapsi engem biztosan meg fog találni...
Ültem a buszon, egyszer csak a két ülés közül előre nyúlt egy kéz, mint aki csak kapaszkodik, de feltűnően közel került mindig hozzám, akár hogy fészkelődtem, elhúzódtam. Ráadásul már hallottam a buszon simogatós férfi legendájáról, gondoltam végre megismerem személyesen, ezt a daliás úri embert, akiről oly sok monda kering a buszosok között.
De ezzel úgy gondoltam, hogy le van tudva a buszos próbálkozása, vette a lapot, hogy nem vagyok kapható a buszos tapizásra.
Barátnőm hívott, hogy pár percet késni fog, ezért leültem egy padra a pályaudvaron. A drága tapi-pasi 2 paddal arrébb szintén leült. Kb fél perc telt el a faszi már a mellettem lévő padon ült. Elpillantottam a másik irányba, mire visszanéztem, már mellettem volt. 
-Szia.
-Hello...
-Buszra vársz?
-Nem?
-Barátnődre?
-(bólintás)
-Addig van kedved valami mást csinálni?
-DEHOGYIS!!!!!!

És olyan sértődött fejet vágott, mint aki arra számított, hogy a nyakába ugrok és jöhet az ásó kapa nagyharang. 

Ez már pont elég is lett volna erre a napra, de persze mások nem így gondolták.
Leülünk a Pirosban egy asztalhoz. Rögtön ott termett két pasi: _Sziasztok lányok, nincs máshol hely leülhetünk hozzátok, meghívunk valamire! ...Hát ha nagyon muszáj, végülis elfértek az asztalunknál....
-áááá, köszi, fiúk itt az asztal, gyertek ide!...MIIII? hát nem ketten vannak? Hát nem. Rögtön kaptunk 5  harmincas ürgét a nyakunkra, akik természetesen gyönyörűnek találtak minket, kár, hogy én nem voltam ugyan ezzel a véleménnyel róluk. Ha már így alakult, akkor kérjünk valami drága piát tőlük, jake-coke, tökéletes lesz. Ami fogalmam sincs, hogy milyen úton módon, de mire hazafele indultunk már a pulcsimon büdösödött. Gondolom valamelyik nem normális kiöntötte, és hát pont kéznél volt az én pulcsim, gondolom szivacsot nem hord a farzsebében, így az tökéletesnek tűnt a pia feltörlésére. 

Mire kiértünk a buszmegállóba,folyt a hajamból a víz a nagy esőben. Még jó, hogy előtte pár órával ecseteltem, hogy én mégis mennyire szeretem az esőt. Gondolom az eső is viszonozni akarta ezt a fene nagy szeretetemet és a bókjaimat ölelésekkel jutalmazta, hogy közelebbről is megszeretgessem őt. Még a bugyimba is bemászott, úgy se járt ott mostanában senki, lassan vissza is növeszthetném a szűzhártyámat :D

És ha ez még nem lett volna elég, még a hazafele úton is megtalált valaki, akinek inkább nem kellett volna.
Annyira nem is volt rossz képű, beszédes is volt, hát miért is ne beszélgetnék vele, hiszen csak egy vad idegen, de hát mindig mindenki arról mesél, hogy a buszokon milyen jól lehet ismerkedni.
Ennek sajnos be se lehetett varrni a száját.
Nem elég, hogy folyamatosan beszélt, még furcsa szagot is árasztott, de ne is becézgessük, egyenesen büdös volt.
A kedves utazó társam a fél életét elmesélte abban a max 20 percben, amíg mellette ültem, de magamban hatszor megfogadtam, hogy legközelebb mindenkire csúnyán nézek a buszon, hátha megijednek tőlem és senki se akar mellém ülni. A srác szerint őt csak azért közösítették ki a középiskolában, mert bal kezes volt. Furcsa módon én sose éreztem,azt hogy ezért engem diszkriminálnának, aminek hangot is adtam, ki is fejtettem a véleményem, hogy szerintem biztosan volt más oka is annak, hogy nem szerették a többiek. Sajnos még így sem értette meg, hogy héééé ember, IDEGESÍTESZ! Így szegénynek pár perc szörnyű beszéde után közöltem vele, hogy Bocsi, nagyon hosszú napom volt már így is, rád most végképp nem volt szükségem, nagyon fárasztó vagy! 
Azt hittem, hogy ha egy ilyet közölnek egy emberrel az vérig sértődik és befogja a száját vagy legalább kinéz magának egy újabb áldozatot és átül hozzá, hogy ne csak engem boldogítson. Hát ő nem tette, mintha meg se hallotta volna. Még sose éreztem ennyire hosszúnak, az egyébként rövidke utat haza....

Ezek után, tényleg nagy becsben fogom tartani a normális férfiakat!