Ma egy órán az öngyilkosságról beszéltünk. Az egyik esetben az volt, hogy a kamasz úgy gondolta, hogy ha meghal, akkor szuperhősként fog újraéledni és a szuper erejével le fogja tudni küzdeni azokat, akik az életében bántották őt, ezért öngyilkos lett.
Most nem akarok külön az öngyilkosságról írni, inkább a szuperhősökre, a szuper képességekre térnék ki.
Azt hiszem mindenki elgondolkozott már azon, hogy mi lenne az a különleges képesség, amit választana, ha lenne rá lehetőség. A legtöbben biztos nagyon erősek lennének, repülnének, láthatatlanok lennének vagy olvasnának a gondolatokba. Végtelen hosszan sorolhatnám. Természetesen én is kipróbálnám valamennyit, de nem tudom, hogy mi lenne az, amire igazán szükségem lenne, hiszen mind annyira hasztalan a számomra. Mit érnék azzal ha erős lennék? Nem akarok másokat bántani, csak azt szeretném, hogy én ne sérüljek meg lelkileg. Gondolat olvasás? Miért lenne jó, ha tudnám, hogy mit gondolnak rólam? Csak azzal is magamat bántanám, nem akarom tudni, hogy milyen véleménnyel vannak rólam az emberek, ki akarom zárni a külvilágot.
Azt hiszem valami olyat választanék, amivel elnyerhetném a boldogságot. Magamat olyanná formálnám, amilyennek Ő akart engem látni, amilyet Ő szeretett volna. Bár akkor az nem is én lennék, mindent elveszítenék ami vagyok.
Ha kívánhatnék valamit, akkor az az lenne, hogy Ő megkapja az általa kívánt két életet. Akkor mindketten boldogok lehetnénk.
Egyre jobban látom, hogy mennyire önző vagyok. Nagyon sok mindenben nézem azt, hogy neki mi lenne a jó, de mégis mindig oda lyukadok ki, hogy az milyen hatással lenne az én boldogságomra. Tudom, hogy ezt nem kellene, de nem tudom kontrollálni, hiszen folyton jár...
Önzőség küzdeni valami olyasmiért ami már rég nem akarja azt, hiszen csak ezzel Őt is felkavarom, pedig én nem akarom bántani.
Kicsit olyan érzés, mintha csak egy kis időre ment volna el, mintha majd hozzám jönne haza,de sajnos ez nem így van, hiába lesz sokkal közelebb mint most, hiába fogok nap mint nap lemenni a busszal a házuk előtt, hiába kanyarodok el felé biciklivel, ha Ő már nem fog várni a kapuban.
Lehet, hogy Csupa Szív szeretnék lenni, hatalmas szívvel a hasamon, hiszen az enyém úgy is sorvad már, lassan már csak áhítom a szeretetet, de nem leszek képes se befogadni, se adni abból, ha nem róla van szó.
A mai nap sírást is kipipálhatom...lassan több vizet sírok ki, mint amennyit iszok, sürgősen pótolnom kell a folyadékot :D
Már nem akarok befelé se fordulni, mert már az álmaim se szépek. Még ha az álomvilágom is kilök magából, akkor mégis hova forduljak????
Úgy tűnik már senki és semmi sincs ami meg akarna menteni :)
Most nem akarok külön az öngyilkosságról írni, inkább a szuperhősökre, a szuper képességekre térnék ki.
Azt hiszem mindenki elgondolkozott már azon, hogy mi lenne az a különleges képesség, amit választana, ha lenne rá lehetőség. A legtöbben biztos nagyon erősek lennének, repülnének, láthatatlanok lennének vagy olvasnának a gondolatokba. Végtelen hosszan sorolhatnám. Természetesen én is kipróbálnám valamennyit, de nem tudom, hogy mi lenne az, amire igazán szükségem lenne, hiszen mind annyira hasztalan a számomra. Mit érnék azzal ha erős lennék? Nem akarok másokat bántani, csak azt szeretném, hogy én ne sérüljek meg lelkileg. Gondolat olvasás? Miért lenne jó, ha tudnám, hogy mit gondolnak rólam? Csak azzal is magamat bántanám, nem akarom tudni, hogy milyen véleménnyel vannak rólam az emberek, ki akarom zárni a külvilágot.
Azt hiszem valami olyat választanék, amivel elnyerhetném a boldogságot. Magamat olyanná formálnám, amilyennek Ő akart engem látni, amilyet Ő szeretett volna. Bár akkor az nem is én lennék, mindent elveszítenék ami vagyok.
Ha kívánhatnék valamit, akkor az az lenne, hogy Ő megkapja az általa kívánt két életet. Akkor mindketten boldogok lehetnénk.
Egyre jobban látom, hogy mennyire önző vagyok. Nagyon sok mindenben nézem azt, hogy neki mi lenne a jó, de mégis mindig oda lyukadok ki, hogy az milyen hatással lenne az én boldogságomra. Tudom, hogy ezt nem kellene, de nem tudom kontrollálni, hiszen folyton jár...
Önzőség küzdeni valami olyasmiért ami már rég nem akarja azt, hiszen csak ezzel Őt is felkavarom, pedig én nem akarom bántani.
Kicsit olyan érzés, mintha csak egy kis időre ment volna el, mintha majd hozzám jönne haza,de sajnos ez nem így van, hiába lesz sokkal közelebb mint most, hiába fogok nap mint nap lemenni a busszal a házuk előtt, hiába kanyarodok el felé biciklivel, ha Ő már nem fog várni a kapuban.
Lehet, hogy Csupa Szív szeretnék lenni, hatalmas szívvel a hasamon, hiszen az enyém úgy is sorvad már, lassan már csak áhítom a szeretetet, de nem leszek képes se befogadni, se adni abból, ha nem róla van szó.
A mai nap sírást is kipipálhatom...lassan több vizet sírok ki, mint amennyit iszok, sürgősen pótolnom kell a folyadékot :D
Már nem akarok befelé se fordulni, mert már az álmaim se szépek. Még ha az álomvilágom is kilök magából, akkor mégis hova forduljak????
Úgy tűnik már senki és semmi sincs ami meg akarna menteni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése