A mai bejegyzésemet a Taiyou no uta dorama ihlette. Igen ,ez itt a reklám helye :D
Ma másodjára néztem meg ezt a sorozatot. A főszereplőnek a végén mérlegelni kellett, hogy mit választ, hogy tovább éljen vagy haljon meg idő előtt, de úgy, hogy valóra váltotta az álmait.
Én nem tudnék az álmaim mellett dönteni, ennél jobban szeretek élni. Bár jobban belegondolva nincs is olyan álmom, ami hajtana előre. Mindig is az érzéseimnek éltem és nem egy kitűzött célért. Ha elhatározok valamit, azt általában véghez is viszem, de sose merek nagyot álmodni, reálisan próbálok gondolkozni, így nem zúzom szét az arcom annyira, ha pofára esek, pár lila folttal általában megúszom :)
Kivéve persze az előző kapcsolatom. Az volt egyedül az az álom, amiről több emeletet zuhantam és csak nem akar begyógyulni a miatta szerzett sebek, bár már halványulnak. Úgy tűnik kívül belül lassan gyógyulnak a sebeim, decemberben estem egy vicceset (na jó nem nevettem akkor rajta, utólag pedig nem nehéz saját káromon nevetni), és azóta nem csak az akkor új cicanacimon maradt meg a szakadás nyoma, hanem a térdemen is éktelenkedik egy jóóóó nagy piros seb. Lehet, hogy sose tűnik el, remélem a lelkem azért rendbe jön :)
De visszatérve az álmokhoz. Szerintem az álmok nagy része csak pillanatnyiak, ha valamit nem érünk el, de küzdöttünk értük, akkor is legalább megpróbáltuk, ezáltal többek leszünk. Attól, hogy nem lehet a miénk nem leszünk kevesebbek, sőt többek, mivel tettünk érte valamit, ami fejlesztette az érzéseinket, lelkünket.
Hiszek ebben az elcsépelt közhelyben, hogy nem a győzelem, hanem a részvét a fontos. Nem győzhetünk mindig, de mindenért küzdhetünk, közben jól érezhetjük magunkat és ez is sokat számít. Persze jól esne egy kis győzelem is:) Szeretném most őt "trófeaként" megkapni, megérdemelnék egy kis győzelmet, boldogságot már:)
18 darab szexkönyvvel fekszem egy ágyban, kicsit abszurd érzés, az élet fintora...(szakdolgozatot írok).
És egy kis Clannad, hátha az én kívánságom is teljesül...
Ma másodjára néztem meg ezt a sorozatot. A főszereplőnek a végén mérlegelni kellett, hogy mit választ, hogy tovább éljen vagy haljon meg idő előtt, de úgy, hogy valóra váltotta az álmait.
Én nem tudnék az álmaim mellett dönteni, ennél jobban szeretek élni. Bár jobban belegondolva nincs is olyan álmom, ami hajtana előre. Mindig is az érzéseimnek éltem és nem egy kitűzött célért. Ha elhatározok valamit, azt általában véghez is viszem, de sose merek nagyot álmodni, reálisan próbálok gondolkozni, így nem zúzom szét az arcom annyira, ha pofára esek, pár lila folttal általában megúszom :)
Kivéve persze az előző kapcsolatom. Az volt egyedül az az álom, amiről több emeletet zuhantam és csak nem akar begyógyulni a miatta szerzett sebek, bár már halványulnak. Úgy tűnik kívül belül lassan gyógyulnak a sebeim, decemberben estem egy vicceset (na jó nem nevettem akkor rajta, utólag pedig nem nehéz saját káromon nevetni), és azóta nem csak az akkor új cicanacimon maradt meg a szakadás nyoma, hanem a térdemen is éktelenkedik egy jóóóó nagy piros seb. Lehet, hogy sose tűnik el, remélem a lelkem azért rendbe jön :)
De visszatérve az álmokhoz. Szerintem az álmok nagy része csak pillanatnyiak, ha valamit nem érünk el, de küzdöttünk értük, akkor is legalább megpróbáltuk, ezáltal többek leszünk. Attól, hogy nem lehet a miénk nem leszünk kevesebbek, sőt többek, mivel tettünk érte valamit, ami fejlesztette az érzéseinket, lelkünket.
Hiszek ebben az elcsépelt közhelyben, hogy nem a győzelem, hanem a részvét a fontos. Nem győzhetünk mindig, de mindenért küzdhetünk, közben jól érezhetjük magunkat és ez is sokat számít. Persze jól esne egy kis győzelem is:) Szeretném most őt "trófeaként" megkapni, megérdemelnék egy kis győzelmet, boldogságot már:)
18 darab szexkönyvvel fekszem egy ágyban, kicsit abszurd érzés, az élet fintora...(szakdolgozatot írok).
És egy kis Clannad, hátha az én kívánságom is teljesül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése