Holnap másképpen kelek majd fel. Tessék, igen jól látod, engem pár éjszaka alatt kicseréltek!
Ma jutottam el oda, hogy nevetve beszélek róla (aki már nem érdemli meg, hogy megtiszteljem a nagy betűvel, mostantól ő nem lehet már Ő, hiszen már elmentem mellette, inkább Törpe, Tisza Kata után szabadon).
Anyával a csajos beszélgetés ma már nem ment át az "ápoljuk a sebzett kicsi szívét"-féle zokogásba, hanem hangosan tudtunk röhögni azon, hogy mik is voltak az utóbbi lassan 3 évben. Miket éltünk át és azok mind és mind mennyire röhejesen szánalmasnak tűnnek már így visszatekintve, hogy csak nevetni tudunk rajta.
Nem is gondolkozok azon, hogy Benne megbízhatok-e, hiszen miért kéne feszengnem? Ő bántott engem? NEM.
Lehet, hogy fog még bántani, de addig megannyi csodás percet élhetek át vele ha csak a jelenre koncentrálok és élvezem azt.
Hiszen még csak 22 éves leszek, fiatalság bolondság, ugye? Ráérek majd akkor sopánkodni, bizalmatlanul állni az emberekhez, amikor majd 40 évesen gyerekkel, sünnel, kutyával, macskával és mi egyébbel dobnak az utcára, ha már a gyűrűs ujjamon fehéren éktelenkedik a jegygyűrű nyoma, addig nem, nem hagyom magam, még élnem kell. Most kell szárnyalnom, csak magamra koncentrálnom. Önzőség? Kit érdekel, ha közben jól érzem magam. :)
Azt hiszem éppen ideje egy életvidám Minorin képet választanom:
Ma jutottam el oda, hogy nevetve beszélek róla (aki már nem érdemli meg, hogy megtiszteljem a nagy betűvel, mostantól ő nem lehet már Ő, hiszen már elmentem mellette, inkább Törpe, Tisza Kata után szabadon).
Anyával a csajos beszélgetés ma már nem ment át az "ápoljuk a sebzett kicsi szívét"-féle zokogásba, hanem hangosan tudtunk röhögni azon, hogy mik is voltak az utóbbi lassan 3 évben. Miket éltünk át és azok mind és mind mennyire röhejesen szánalmasnak tűnnek már így visszatekintve, hogy csak nevetni tudunk rajta.
Nem is gondolkozok azon, hogy Benne megbízhatok-e, hiszen miért kéne feszengnem? Ő bántott engem? NEM.
Lehet, hogy fog még bántani, de addig megannyi csodás percet élhetek át vele ha csak a jelenre koncentrálok és élvezem azt.
Hiszen még csak 22 éves leszek, fiatalság bolondság, ugye? Ráérek majd akkor sopánkodni, bizalmatlanul állni az emberekhez, amikor majd 40 évesen gyerekkel, sünnel, kutyával, macskával és mi egyébbel dobnak az utcára, ha már a gyűrűs ujjamon fehéren éktelenkedik a jegygyűrű nyoma, addig nem, nem hagyom magam, még élnem kell. Most kell szárnyalnom, csak magamra koncentrálnom. Önzőség? Kit érdekel, ha közben jól érzem magam. :)
Azt hiszem éppen ideje egy életvidám Minorin képet választanom:
Jó ezt hallani végre. :)
VálaszTörlésKöszönöm :) Majd mesélek ;)
Törlés