Elegem van, bár nem itt élnék. Sosem szerettem itt élni. Mindenki mindenkit ismer, mindenkinek köszönni kell az utcán és a legrosszabb: kavarnak a hátad mögött.
Szétdurrant a buborék, el akarok tűnni, elfutni, elbújni.
Én senkit nem akarok bántani, én mindenkire szépen mosolygok, nem pletykálok, szép arcot vágok mindenhez.
Mégis én vagyok a bűnbak azokban a dolgokban, amiket még csak nem is értek.
Kétlem, hogy bárki is nekem hinne, hiszen én vagyok az újonc, az új nő, miért az én szavamnak hinnének ha egy összeszokott társaság mást mond?
Ennyit a boldogságról, felesleges volt még csak a reményében is hinni.
Én mindent megpróbáltam, annyi szeretetet adok bele egy kapcsolatba amennyit csak tudok, mégis csak pofont kapok az élettől.
jobb lenne olyan helyen lenni, ahol senki se ismer, ahol nem tudnak a hátamba döfni egy tőrt a kedvességemet viszonozva.
Bár tudnám mit is vétetettem, hogy nekem mindig csak a szar jár?
Miért nem lehet egyszerűen csak szeretni valakit, úgy hogy senki se kavarjon be?
Semmi másra nem vágyok már csak egy kis nyugalomra, békére.
Néha segítségért fohászkodom, most csak azt szeretném, hogy mindenki hagyjon békén, ne szóljanak bele a dolgaimba, se jó szándékkal, se sehogy.
Már nem tudok mit tenni, csak ülök az ágyamban, szorítom a szívemhez a sírós barimat és vele együtt bőgök én is....
Ennyit a lelki erőmről...
Szétdurrant a buborék, el akarok tűnni, elfutni, elbújni.
Én senkit nem akarok bántani, én mindenkire szépen mosolygok, nem pletykálok, szép arcot vágok mindenhez.
Mégis én vagyok a bűnbak azokban a dolgokban, amiket még csak nem is értek.
Kétlem, hogy bárki is nekem hinne, hiszen én vagyok az újonc, az új nő, miért az én szavamnak hinnének ha egy összeszokott társaság mást mond?
Ennyit a boldogságról, felesleges volt még csak a reményében is hinni.
Én mindent megpróbáltam, annyi szeretetet adok bele egy kapcsolatba amennyit csak tudok, mégis csak pofont kapok az élettől.
jobb lenne olyan helyen lenni, ahol senki se ismer, ahol nem tudnak a hátamba döfni egy tőrt a kedvességemet viszonozva.
Bár tudnám mit is vétetettem, hogy nekem mindig csak a szar jár?
Miért nem lehet egyszerűen csak szeretni valakit, úgy hogy senki se kavarjon be?
Semmi másra nem vágyok már csak egy kis nyugalomra, békére.
Néha segítségért fohászkodom, most csak azt szeretném, hogy mindenki hagyjon békén, ne szóljanak bele a dolgaimba, se jó szándékkal, se sehogy.
Már nem tudok mit tenni, csak ülök az ágyamban, szorítom a szívemhez a sírós barimat és vele együtt bőgök én is....
Ennyit a lelki erőmről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése