Nekem sosem esett nehezemre kimondani őszintén,hogy valakit szeretek.
Nem kell sok idő, hogy kialakuljon az érzés bennem, utána csak erősödik, mélyül, de ha felgyullad a láng bennem, akkor azt szeretem tudtára adni annak a bizonyos embernek, hogy szeretlek.
Először természetesen nehezen áll a számra, hiszen annyi kétség áll mögötte. Mit fog szólni hozzá, ha meghallja? Vajon viszonozni fogja? Milyen reakciót vált ki benne?
De már nem erőlködök a szó használatával, hiszen úgy tűnik önzőség a részemről, hogy elvárjam, hogy valaki megtiszteljen e szóval.
Mikor is hallottam ezt a szót úgy igazán őszintén valaki olyantól, aki szintén szerethetett?
Még a Törpétől megkaptam a lehetőséget, hogy részese lehessek ennek,összesen 5ötször két év alatt.
Fél évig folyamatosan hajtotta, hogy nem szerelmes belém. Szeretni szeret, de "az erős paprikát is szereti".
Ez a mondata annyira megmaradt bennem, hogy azóta is szeretnék erős paprika lenni.
> Mellette megszoktam, hogy a szeretlek szó egy olyan kifejezés, amit ki kell érdemelni, esetleg szülinapkor, névnapkor (karácsonykos nem) veszekedéskor, szakításkor és kibéküléskor lehet használni. Ezzel meg is volna az 5 darab szeretlek szócska, amit oly kegyesen vetett elém.
Mástól pedig a "Me too"-t hallottam folyton, amitől még a gyomrom is felfordult. Magyarok vagyunk kérem szépen, ha tényleg szeretsz, akkor ne angol kifejezéseket használj kérlek. Különben se tudok angolul :D
Őt most szeretem. Tudja is, hiszen ha nem is szándékosan, de már szerelmet vallottam neki. És mi járt érte? Semmi, esetleg örült neki.
Na bumm, már megszoktam. Legalább nem mondta azt, hogy "én nem". Amit már úgy is hallgattam jó párszor, nem lepődnék már meg ettől nem. Senki se állíthatja azt, hogy nem vagyok még a legrosszabbra is felkészülve.
Bár örültem volna neki, ha egy kicsit biztatóbban fogadta volna, de hát ki tudja, nem mindenki viszonozhatja az én érzéseimet.
Lehet, hogy tényleg nem vagyok szerethető, ki tudja?
Arra biztosan jó vagyok, hogy esténként eljöjjön hozzám, reggel pedig haza menjen tőlem.
Biztos pont vagyok, aki mindig mindenkinek az életét is odaadná a másiknak...
Nana, te őszintén ki tudod mondani nekem. Nem leszek telhetetlen, már ennek is örülök. Bár megölelhetnélek most.
Nem kell sok idő, hogy kialakuljon az érzés bennem, utána csak erősödik, mélyül, de ha felgyullad a láng bennem, akkor azt szeretem tudtára adni annak a bizonyos embernek, hogy szeretlek.
Először természetesen nehezen áll a számra, hiszen annyi kétség áll mögötte. Mit fog szólni hozzá, ha meghallja? Vajon viszonozni fogja? Milyen reakciót vált ki benne?
De már nem erőlködök a szó használatával, hiszen úgy tűnik önzőség a részemről, hogy elvárjam, hogy valaki megtiszteljen e szóval.
Mikor is hallottam ezt a szót úgy igazán őszintén valaki olyantól, aki szintén szerethetett?
Még a Törpétől megkaptam a lehetőséget, hogy részese lehessek ennek,összesen 5ötször két év alatt.
Fél évig folyamatosan hajtotta, hogy nem szerelmes belém. Szeretni szeret, de "az erős paprikát is szereti".
Ez a mondata annyira megmaradt bennem, hogy azóta is szeretnék erős paprika lenni.
> Mellette megszoktam, hogy a szeretlek szó egy olyan kifejezés, amit ki kell érdemelni, esetleg szülinapkor, névnapkor (karácsonykos nem) veszekedéskor, szakításkor és kibéküléskor lehet használni. Ezzel meg is volna az 5 darab szeretlek szócska, amit oly kegyesen vetett elém.
Mástól pedig a "Me too"-t hallottam folyton, amitől még a gyomrom is felfordult. Magyarok vagyunk kérem szépen, ha tényleg szeretsz, akkor ne angol kifejezéseket használj kérlek. Különben se tudok angolul :D
Őt most szeretem. Tudja is, hiszen ha nem is szándékosan, de már szerelmet vallottam neki. És mi járt érte? Semmi, esetleg örült neki.
Na bumm, már megszoktam. Legalább nem mondta azt, hogy "én nem". Amit már úgy is hallgattam jó párszor, nem lepődnék már meg ettől nem. Senki se állíthatja azt, hogy nem vagyok még a legrosszabbra is felkészülve.
Bár örültem volna neki, ha egy kicsit biztatóbban fogadta volna, de hát ki tudja, nem mindenki viszonozhatja az én érzéseimet.
Lehet, hogy tényleg nem vagyok szerethető, ki tudja?
Arra biztosan jó vagyok, hogy esténként eljöjjön hozzám, reggel pedig haza menjen tőlem.
Biztos pont vagyok, aki mindig mindenkinek az életét is odaadná a másiknak...
Nana, te őszintén ki tudod mondani nekem. Nem leszek telhetetlen, már ennek is örülök. Bár megölelhetnélek most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése